2.fejezet

Sziasztok !

Itt a második rész ! :)

Még a szünetben hozom a 3.-at !

Hogy tetszik a blogom ?

Nagyon örülnék egy-két kominak, feliratkozónak ! :)

Puszi :*

~Jókedv~

A nagy gondolkodásban el is aludtam. Reggel nagyon jókedvűen ébredtem. Csak tudnám, hogy ezt minek köszönhetem. De mindegy. Lekászálódtam az emeletről, és utamat egyből a konyha felé vettem. Az illat egyenesen a sütőhöz vezetett. Anyu fahéjas csigát sütött. Nyamiii :D

Miután megreggeliztem, felmentem a fürdőbe,lezuhanyoztam és rendbe tettem magamat. A hajamat egyszerűen feltűztem hullámcsatokkal. Anya felüvöltött az emeletre, hogy "el ne késs kincsem !".  Utálom, ha ezt mondja. Vagy vigyen el kocsival az iskolába, vagy ne szóljon bele a reggelembe. Ohh édesanyám ! Mikor végeztem a fürdővel, törölközőben átrohantam a szobámba és hosszas gondolkodás után kiválasztottam a mai szettemet. Jó időnek tűnt, úgyhogy lazára vettem a figurát. Ezt a ruhámat csak akkor veszem fel, ha nagyon jó kedvem van.

Miután felöltöztem, visszamentem a fürdőbe és kisminkeltem magamat egy kicsit. Pici alapozó, szempillaspirál és szájfény.Nem bírtam ki, hogy egy csókot ne nyomjak a tükörre a rúzsos számmal... :D Leszaladtam az alsó szintre, felkaptam a táskámat, és elindultam. Amint kiléptem az ajtón, rám sütött a nap. Annyira jó volt érezni a nap melegét. Ez még jobban fokozta a jó kedvemet. Mikor felszálltam a buszra egy helyes fiú rám mosolygott. Én is mosolyogtam. Oda ültem mellé és elkezdtünk beszélgetni. Nekem sajnos hamarabb le kellett szállni, de a kedvemet még ez is fokozta. Mikor beértem a suliba, Joey és pár barátnőm odajött hozzám, hogy elmeséljem, mit kaptam a szülinapomra. Mire elmeséltem nekik az összeset, becsöngettek. Matek óra. Fuuuuj. Ilyenkor Joey mellett szoktam ülni, úgyhogy most is mellé ültem. 

-Kész a leckéd ?-kérdezte tőlem.

-Igen. Neked ?

Válasz helyett felröhögött.

Tehát nincs. Mért is lenne ?

Viszont a nevetésére a tanár ráüvöltött:

-Joey, maradjon nyugton vagy kihívom felelni !

-Elnézést kérek tanár úr !-mondta, és elszégyellte magát.

Annyira aranyos volt. Ahogy a tanár szemébe nézett, és őszintén bocsánatot kért. Ahww *-*

Én alig bírtam ki, hogy ne nevessek. A kezemet a szám elé szorítva csúsztam lejjebb a padban, hogy a tanár ne szúrjon ki. Szerencsére hamar előrefordult a táblához, és folytatta a matematika rejtélyeinek magyarázását. Természetesen nekem és Joeynak gőzünk sem volt, hogy miről beszélt a tanár, mert éppen beszélgettünk. Ekkor a tanár szúrós szemmel rám nézett, és kérdezett:

-Maga szerint, Abby ?

Elvörösödtem és nem tudtam, hogy mit mondjak. Azt se tudtam, hogy mi a kérdés. Körbenéztem osztálytársaimra, hátha valaki súg. De senki meg se szólalt. Nyeltem egyet, és azt mondtam: "igen".

-Abby ! Magának, hol jár az esze ? Mert hogy nem a matekórán, az biztos !-üvöltötte le a fejemet a tanár.

Szégyenemben majd el süllyedtem, de a tanár még folytatta.

-Nem is eldöntendő kérdést tettem fel-folytatta a tanár-Az volt a kérdés, hogy szerinted hány százaléka ?

-Bocsánat...Nem figyeltem...-mondtam nagyon szomorúan. 

Én általában jó kislány vagyok. Nem hangoskodok, figyelek az órán, stb. Most a gimnáziumban Joey-val mindig hülyülünk meg ilyenek.

Mikor vége lett a tanításnak, Joey elhívott magukhoz.

-Abby ? Nincs kedved eljönni hozzám most ? Anyáék nincsenek itthon. És úgyis  péntek van, nem is kell tanulni. 

-Öööö...-haboztam és szörnyen elvörösödtem. Még sosem hívott el fiú magához. És most olyan komolyan nézett rám Joey, hogy megfordult a fejemben, hogy esetleg randi szerűség. De nem lehet... Túl jó barátok vagyunk ehhez. 

-Öööö... Nem zavarnék ?-kérdeztem zavartan.

-Dehogyis. Kit zavarnál ? Mondom, hogy anyáék nem lesznek itthon. Holnap után jönnek haza-válaszolt és mosolygott. Olyan cukika *-*

-Hát akkor, megkérdezem anyáékat-mondtam és én is elmosolyodtam. Közben már hívtam is anyát.

Miközben anyával beszéltem reménykedtem benne, hogy megengedi, de kicsit tartottam is attól, hogy mit szól ehhez, hogy fiúhoz akarok menni. De minden kérdés nélkül, annyit mondott, hogy vigyázzak magamra és ne csináljunk hülyeséget. 

-Megengedte !-mondtam boldogan-De biztos, hogy nem zavarok ?

-Abby ! Biztos. A kérdés az, hogy van-e kedved. Mert ha igen, akkor senkit nem zavarsz és az anyukád is megengedte !-ekkor felemelte az mutató ujját és a szemembe nézett-De ha nincs kedved, akkor nyugodtan mondd meg ! Mert nem sértődök meg.

-Persze, hogy van kedvem...-mondtam és átöleltem. 

-Akkor mehetünk-mondta, belém karolt és elindultunk.

Nem messze lakik, kb. fél óra volt az út. Még sosem voltam náluk. Nagyon szép modern házuk van. Eddig is tudtam, hogy nem szegények, de hogy ennyire gazdagok, azt nem gondoltam volna. Ezek után még jobban csodálom Joey-t, hogy semmit nem dicsekedik soha. Pedig lenne mire... 

A ház előtt egy óriási kivilágított medence volt. A kert is nagyon nagy volt, szép rendezett, gondozott virágokkal, gyönyörű zöld fűvel. Ilyen a filmekben szokott lenni. A ház pedig. Atyaég. 2 emeletes, kifinomult barna színű. Nagyon jól néz ki. Mikor beléptem, majdnem elájultam.